Hozzáférhetőség engedélyezése Hozzáférhetőség engedélyezése

Alapítás-Modernizálás 1781-1944

Több, mint két évszázaddal ezelőtt, 1781-ben a 32 éves I. Chobei Takeda hagyományos japán és kínai gyógyszereket árusító üzleti vállalkozást indított az oszakai Doshomachiban, a japán gyógyszerkereskedelem központjában. Ez az apró boltocska nagykereskedőktől szerezte be a gyógyszereket, amelyeket aztán kisebb csomagokra bontott és továbbadta azokat helyi gyógyszerkereskedőknek és orvosoknak. Ez volt az őse a mai Takeda Pharmaceutical Company Limitednek.
1852-ben III. Chobei lerombolta a Doshomachi Nakabashisuji délkeleti részén lévő régi házat és újat épített egy raktárépülettel együtt. Ezek az épületek megközelítőleg 75 éven át, a központi irodaépület építésének 1927-i megkezdéséig álltak fen

IV. Chobei Takeda a nyugati gyógyszerek felé fordította figyelmét, ezzel kijelölve az utat más gyógyszerkiskereskedőknek is. Egy kereskedelmi uniót hozott létre nyugati gyógyszerek vásárlására Yokohamában és megkezdte a kereskedést külföldi kereskedelmi társaságokkal. Az akkortájt importált nyugati gyógyszerek között volt a malária kezelésére szolgáló kinin, valamint a fenol, amely a kolera ellen volt hatásos.

Takeda 1895 körül kezdte meg a közvetlen importot Angliából és az Egyesült Államokból, Németországból és Spanyolországból, valamint más országokból, 1907-ben pedig megszerezte német Bayer vállalattól a Japánban való kizárólagos értékesítés jogát. Így a vállalkozás, amely egy hagyományos japán és kínai orvosságokat árusító boltként indult, rohamosan fejlesztette nyugati gyógyszerkínálatát, mielőtt alapvetően a nyugati orvoslás felé fordult volna.

„Shokogigei Naniwa no Sakigake"(Kakinuki Yosuke kiadvány, Oszaka, 1882)
1895-ben a vállalat felvásárolta az Uchibayashi gyógyszergyárat annak érdekében, hogy létrehozza saját gyárát Oszakában, és így gyógyszergyártóvá vált. Ez a gyár olyan gyógyszereket gyártott, mint a bizmut-szubgallát (hasmenés elleni szer) és a kinin-hidroklorid.
Ezidőtájt a Takeda megkezdte saját termékpalettájának bevezetését. Ezek között volt a Calmotin® (nyugtató), Novoroform® (fájdalomcsillapító) és a Lodinon® (injekció formájú D-glükóz). A Takeda rohamosan bővítette gyógyszerészeti üzletágát és már az exportot is megkezdte az Egyesült Államokba, Oroszországba és Kínába.

 

Röviddel a gyógyszerészeti tevékenység megkezdését követően létrehozták a tesztelési részleget. 1915-ben hozták létre a kutatói részleget is, amely új gyógyszerkészítményeket kutatott és fejlesztett ki. Az R&D rendszer, amit ebben az időszakban hoztak létre, a Takeda növekedésének motorja lett.
Amellett, hogy ereszeket visszavágták és az utakat kiszélesítették, fakockával kirakott járdákat is építettek Doshomachiban.
Amellett, hogy ereszeket visszavágták és az utakat kiszélesítették, fakockával kirakott járdákat is építettek Doshomachiban.
1922 körül (a vállalat a Nakabashisuji bal sarkában)
Kasukabe Kasumimura képének részlete (rajz a vásárlóutcáról)
A vállalat Chobei Takeda & Co. Ltd. néven jött létre 5,3 millió jen alaptőkével, elnöke V. Chobei Takei volt. A vállalat egy egyszemélyes tulajdonban álló üzletből modern vállalattá vált, amelyben K&F, valamint gyártási és marketing részleg volt. A vállalat 1943-ban vette fel a Takeda Pharmaceutical Industries Ltd. nevet, az angol elnevezést 1961-ben változtatták Takeda Chemical Industries Ltd.-re.
A Takeda Pharmaceutical Company 1925-ben egyesült a Chobei Takeda & Co.-val és a gyógyszerrészleg fő gyárává vált.

Ez a gyűjtemény a világ minden tájáról származó gyógyszerészeti és gyógyászati értékkel bíró gyógynövényeket és egyéb növényeket gyűjtött, termesztett és használt fel. Jelenleg a kertben több mint 2882 növényfaj található, benne 104 veszélyeztetett fajt.

*Eredetileg Kyoto Takeda Gyógynövénykert Az elnevezést 1945-ben Kyoto Kísérleti Kertnek nevezték át, mai elnevezését 1994-ben kapta.

Ez az intézet több mint 60 éven keresztül a kutatásokat segítő mikroorganizmusok megőrzésével foglalkozott. Ma mint kutatási alapítvány működik, amely tevékenységét a mikrobiális tudomány fejlődésének szenteli.
„Shokogigei Naniwa no Sakigake"(Kakinuki Yosuke kiadvány, Oszaka, 1882)